CÉGTÖRTÉNET 2016-03-19T19:23:48+00:00

Állványozó cég története dióhéjban.

Burai Krisztián vagyok. A családomban a 3. generáció aki az állványozás szerelmese-rabja lett. (mert: válassz olyan munkát amit ingyen is csinálnál és nem kell soha dolgoznod… vagy a vér nem válik vízzé… hirtelen ez a két gondolat ugrott be) A nagypapám, Kucsák István (állványozó-taszár vagy teszér), aztán édesanyám Zöldi Ilona Viktória 1980 -tól Középület Építő -nél, a vállalat hanyatlását követően pedig saját vállalkozásán keresztül foglalkozik az állványozással. Na és ebbe születtem bele „Én”……………… aki sofőrök, lakatosok egészen közeli „tanítványa” is vagyok. Így lett a családunk része a Zöldiállvány.

Ilyen felvezetés után talán el is elhagynám a szokásos négyzetméterekkel meg évekkel való dobálózást és inkább egy személyes, saját élményen keresztül próbálom bemutatni magunkat, melyből talán kiderül mit is jelent nekem, nekünk… a családomnak az állványozás. Mi a hajtóerő. Mert bármily hihetetlen a mai világban, nem feltétlen csak a pénz! Édesanyám munkahelyén, a budapesti székhelyű, de Kistarcsa határában a mostani Auschan áruház közvetlen szomszédságában a csömöri telepen sok időt töltöttem gyermekkoromban. Itt ismerkedtem meg először az állványokkal, a targoncákkal-teherautókkal, szállítással, sofőrökkel „fater” itt volt hivatásos sofőr az autószerelőkkel… és egyáltalán az egész „melósvilággal”-építőiparral.

Itt tanítottak meg a szüleim észrevétlenül a munkára. Mert segítenem is kellett leltárkor krétával alumínium állványcsövet számolni, (amiből annyi volt, hogy egymás mögé rakva leért volna Budapesttől-Siófokig) a fémmunkás állvány trepnijét szegelni, belekóstolni a sofőrök világába, megtanulni, hogy pl. mit jelent a szó-rakonca, spanifer. Ezek után nem egyenesen találtam ide, mire megtaláltam a helyem édesanyám-a főnököm jobbján az állványozók között, de minden útnak megvan a miértje.

Miután bekerültem az állványozó brigád kemény magjába, ahol a legtöbben 20-30-40 éve ezzel foglalkoztak, és kivívtam magamnak az elismerést, hogy nem a főnökasszony elkényeztetett cukorfalatja vagyok. Az ebédszüneti beszélgetések  egyikén ért a felismerés. Az akkor 70 év körüli!!! Juhász Józsi bácsi anekdotáit hallgatva (aki az egyik mesterem volt) derült ki, hogy Ő az ÉN nagyapámnál volt állványozó tanuló!!! (nekem a papám ugye nyugdíjas nagypapa volt míg élt, az isten nyugosztalja, fogalmam sem volt az eredeti szakmájáról). Vagyis engem az az ember tanított, aki a papámnál tanult! Vagyis erre mondhatjuk, hogy ember tervez-isten végez. Ez a körforgás mitől alakulhatott ki, hogy a vér tényleg nem válik vízzé…! Azt igazából senki sem tudja megmondani. Viszont az tény, hogy ez a munka nekünk „Zöldiéknek” elsősorban életforma, valószínűleg azért mert alkothatunk és közben egy szabad-csavargó világot élhetünk a nehéz mindennapjai ellenére… és emellett üzlet-melyben csak a legjobbak állhatnak az első sorban.

Viszont egy üzletet működtetni kell, méghozzá sikeresen, különben csak teher. Saját lábunkra állásunk kezdetén alig volt több mint ezer négyzetméter fémmunkás homlokzati állványunk. Jellemzően tőkeerős cégek állványozó divíziójaként dolgoztunk, gazdálkodtunk. Sok munkánkhoz kölcsönzőkből béreltünk állványt. és fuvarosoktól autót, miközben az akkori mamutcégek minden igényét kielégítettük. Volt hogy 30-40 ember dolgozott a kezem-kezünk alatt egyszerre. A sikereken feltöltődve és a hibáinkból tanulva jutottunk el erre a szintre, ahol ma járunk. Az ország egyik legkorszerűbben felszerelt, exkluzív munkákat elvégezhető állványozó cégévé sikerült fel nőnünk saját gazdálkodásból, erőből.

Ez hogy sikerülhetett?
FELELŐSSÉG – BIZTONSÁG – MEGBÍZHATÓSÁG – RUGALMASSÁG – MUNKABÍRÁS – ÖSSZETARTÁS – TANULÁS – SZÍV